1828. július 25-én Ignaz Bösendorfer a hangszerkészítők rangos bécsi egyesületének tagja lett, hivatalos nyilvántartási száma: 225 669.
Ez egyben a prémium szegmens legrégebbi, ma is működő zongoramanufaktúrájának alapítási dátuma.
Bécs, 1838: köztudott volt, hogy nem minden zongora bírja a fiatal zeneszerző-zongorista, Franz Liszt szenvedélyes, virtuóz játékstílusát. Barátai ajánlására egy Bösendorfer Grandot választott bécsi koncertjére. A zongora kiváló kivitelezésének és magas minőségének köszönhetően Liszt meglepetésére már nem kellett fékeznie művészi lelkesedését. A közönség ámulva hallgatta, és a Bösendorfer ezen a koncerten egy csapásra híressé vált. Így kezdődött a barátság Liszt és a Bösendorfer között.
Akkoriban a zongorákat még nem színpadra szánták, inkább szórakoztató hangszernek tekintették őket, a társasági események pedig zárt ajtók mögött zajlottak. A magas társaságnak játszó művészek kiemelkedő példája Franz Schubert volt. Működésének első évében Ignaz Bösendorfer négy hangszert készített, rövidesen pedig, 1835-re ez a szám 200-ra nőtt. 1839-ben az osztrák császár neki adományozta a „Császári és Királyi Udvari Zongoraszállító” címet. Ő volt az első gyártó, aki ezt a címet viselte. A Bösendorfer zongorák népszerűsége miatt megnőtt a kereslet, és Ignaz Bösendorfer elhatározta, hogy új gyárat építtet. Sajnos a tervet már nem tudta befejezni, mert 1859-ben meghalt. A gyár fiára, Ludwigra szállt.
Ludwig Bösendorfer után a Hutterstrasser-korszak következett: 1909-ben Ludwig Bösendorfer eladta a gyárat barátjának, Carl Hutterstrassernek. Az európai történelem e zűrzavaros időszakában a gyár többszörös veszteségeket szenvedett, mind a nagy gazdasági világválság idején, mind egy második világháborús légitámadásban. Mindazonáltal számos sikert is elért, például megnyerte a genfi nagydíjat, és 1936-ban első helyezést ért el a BBC által szervezett versenyen.
A háború után a termelés fokozatosan újraindult, évi 100 darabot elérve. Mivel Hutterstrasser fiainak nem volt utódjuk, akire a gyárat hagyhatták volna, eladták az amerikai Kimball International vállalatnak.
A Bösendorfer Grand a játék optimális kontrollját biztosítja. A hangszer billentyűmechanikáját művészekkel és technikusokkal szoros együttműködésben tervezték, kidolgozása a Bösendorfer-stílusra jellemző, és kifejezetten azt szolgálja, hogy a zongorista tökéletesen formálhassa az előadást a finom pianissimótól a nagyszerű fortissimóig. Controllability at play.
kézzel tekercselik, a Bösendorferre jellemző, egyedi módon. Ez a zongorának egyedi, élettel teli hangszínt kölcsönöz. A húrok magja acél, amelyre kézzel egy vagy két réteg bronzot tekercselnek, ami a hangszernek meleg, jellegzetes hangzást ad a mély regiszterben
A Bösendorfer a világ egyetlen zongoragyártója, amely egyedi, levehető capo d'astro-t kínál a magas regiszterben; ez rendkívül pontos beállítást és egyedi hangzást tesz lehetővé, amelyben a hangszer megvásárlása után hosszú ideig gyönyörködhet.
A Bösendorfer szakemberei hagyományos öntési eljárással, homokformában készítik a zongora vázát. A vázat Ausztriában gyártják, majd 6 hónapig a gyáron kívül pihentetik; ez az eljárás feloldja az öntésből visszamaradt belső feszültséget, így a váz a kifeszített húrok által kifejtett 20 tonnás feszítés alatt is stabilan megőrzi alakját.
A hangolótőke 3 darab, egyenként 7 mm vastag juharfa rétegből áll, amelyeket összeragasztanak és a szálirányra keresztben helyeznek el. A vörösbükk lemezre rögzített hangolótőke rendkívüli stabilitást ad a hangolócsapoknak. A felső réteg 1,5 mm vastag, mogyorófából készül. Minden húrt a technikusok egyenként, nagy gonddal szerelnek fel, erre a célra kézzel készített hurok segítségével. Az előny a kiváló és hosszan tartó hangolási stabilitás.
